Holomediterrán-kisázsiai faj, Spanyolországtól a Közel-Keletig és Nyugat-Törökországig terjed, vannak régi, megerősítésre szoruló észak-afrikai adatai is. Európában magasan észak felé hatol, Skandinávia és Finnország középső vidékein is még megtalálható. Nyugaton a közeli rokon A. meridionalis (STAUDINGER, 1871), keleten az A luteogrisea (WARREN, 1911) fajjal fed át areája. Erdővidékeken általánosan elterjedt, de egyesével szinte mindenütt felbukkanhat, ennek ellenére sehol sem közönséges. Egynemzedékes, augusztus végétől október végéig repül. Hernyója fiatalon zöld; fehér, feketével kísért hátvonallal és fehér oldalvonallal; az egész test finoman feketével és fehérrel pontozott. Később az alapszín besötétül, barna vagy vöröses lesz, egy világos hátvonallal és vékonyabb mellékhátvonalakkal. Oldalvonala fehéressárga, benne ülnek a fehér, fekete keretű légzőnyílások. Feje barna. Peteként telel. Tápnövényei Salix, Rosa, Prunus, Sarothamnus, Lamium, Ballota, Rumex, Aquilegia, Silène, Lotus és Coronilla fajok. Típuslelőhely: Svédország, Holmiae (= polluta ESPER, 1788; ornatrix GEYER, [1834]; borealis SPARRE-SCHNEIDER, 1882). [Ronkay&Ronkay, 2005]