A Palearktikum nyugati és középső harmadában elterjedt faj, a nem legnagyobb areájú tagja. Elterjedési területe Észak- és Nyugat-Európától Szibéria középső, nagyrészt síkvidéki sávjáig húzódik; keleten a mérsékelten nedves erdőssztyeppben, másutt lomberdőkben és ritkás bokorerdőkben, mediterrán bozótosokban található. Színezetében eléggé változékony, kelet-délkelet felé tendenciajelleggel világosodik; az anatóliai (ssp. pallescens WARREN, 1909) és a szibériai (ssp. sibirica STAUDINGER, 1882) populációkat önálló alfajokként kezeljük. Egyetlen nemzedéke őszszel, rendszerint szeptember végétől október végéig repül, a hegyvidékeken olykor már augusztus végén is megjelenik. A mesterséges fény és a csalétek egyaránt erősen vonzza, pihenő példányai nappal gyakran találhatók elsárgult leveleken ülve. Hernyója pirosas- vagy sárgásbarna, egy sárgás hátvonallal és sárgás pontszemölcsökkel. A széles, fehér oldalvonal fölött vannak a fekete légzőnyílások. A fej és a lábak pirosasbarnák. Peteként telel. Tápnövényei Quercus, Prunus, Ulmus, Populus, Berberis és Vaccinium fajok. Típuslelőhely: Finnország (= rufina LINNAEUS, 1758; emmedonia CRAMER, 1779; catenata ESPER, 1788;punica BORKHAUSEN, 1792). [Ronkay&Ronkay, 2005]