Aglais urticae

Első szárnyának csúcsa ferdén lemetszett, hátulsó szárny lefelé kissé megnyúlt. Alapszíne élénk rókavörös, elülső szárnyának felső szegélyén három nagy, négyszögletes fekete folt van, köztük kettő sárga folt foglal helyet, az utolsó fekete folt és a fekete csúcstér között pedig egy fehér folt látható. A sejt alatt fejlett fekete folt van, előtte pedig sárga, foltszerű térség, a szegélytéren fekete sáv húzódik végig, benne kék, kúp alakú foltok sora, míg a szegélysávot kettő barna és kettő sárga vonal alkotja. Hátulsó szárnyának belső fele fekete, szőrzete sárgásbarna, kifelé sárgás szín határolja, majd az alapszín széles mezőjét a szegély feketével keretezett kék kúpos foltjainak sora, a szegély kapilláris csíkja vörhenyes, a rojt sárga. Fonákján a szárnyak belső fele sötét fahéj színű, előtte halványsárga (elülső szárny), a csúcstér barna, a szegélyfoltsor ibolyás vagy ólomszürke. A hátulsó szárny külső fele barnával márványozott, a szegélyfoltsor ólomszürke.

Az egész palearktikumban elterjedt, Magyarországon is mindenütt előfordul. Élőhelyei eredetileg liget- és láperdők, üde lomboserdők lehettek. Faunaterületünkön elsősorban másodlagos élőhelyeken fordul elő ott, ahol nagyobb csalán (Urtica spp.) állományok tenyésznek. Igen jó repülő, kóborlásra hajlamos, egyedei még nagyvárosok belterületén is feltűnnek. Jelenleg csupán a domb- és hegyvidékeinken található, Alföldön csak ritkán.

Hernyója társasan él, tápnövényei különböző csalán fajok (Urtica spp.), főleg a nagy csalán (Urtica dioica). Két nemzedéke repül az első június július, majd augusztus szeptemberben repül.  Az utóbbi évek egyik leglátványosabban megritkult, ezért különös védelmet érdemlő faja.