A Palearktikumban szélesen elterjedt faj Nyugat-Európától Japánig megtalálható, ám areája erősen szakadozott, sok helyen foltszerű. Magyarországon elsősorban a homok- és dolomitterületekjellemző, lokális és ritka állata. Számos hazai lelőhelyről ismert, de mindenütt csak nagyon kis egyedszámban észlelték. Alfajképzésre nem hajlamos, a kárpát-medencei populációk megegyeznek a nevezéktani törzsalakkal. A mesterséges fény vonzza. Vándorlepke, egyes években jelentősebb migrációt mutat, de a vándorlási útvonalak az utóbbi időszakban elkerülik a Kárpátmedencét. Egynemzedékes, június elejétől - közbeiktatott aestiválással - szeptember végéig repül. Hernyóként telel, májusban bábozódik. A hernyó zöldesszürke, néha narancssárgával kevert, hátán egy fehéresszürke és egy sárga csíkkal, oldalvonala széles, fehér vagy fehéresszürke, a lég-zőnyílások feketék. A fej fényes világosbarna, két sötétebb pasztával. Tápnövényei - külföldi irodalmi adatok szerint - a Salix repens, Lotus, Stellaria, Cerastium és Artemisia fajok. (=praeceps [DENIS & SCHIFFERMÜLLER], 1775). Tipuslelőhely: Európa. [Ronkay&Ronkay, 2005]