Európa nagy részén, és Ázsia nyugati részén elterjedt faj. A számos, Kelet-Ázsiából leírt alak valószínűleg önálló faj. A magyarországi populációk megegyeznek a törzsalakkal. Hazánkban országszerte gyakori erdőkben, ligetekben, kertekben. Nappal is könnyen felzavarható, lámpafényre igen érzékenyen reagál. Egyetlen nemzedéke V. végétől VIII. elejéig repül; az imágók kelése meglehetősen elhúzódik. Hernyójának feje fekete, egyébként tejfehér, sárga es fekete foltokkal. Utóbbiak a hátoldalon nagyok, olyannyira, hogy csak a szelvények közötti bevágás választja el őket. Oldalán vörös csík fut. Nem ritka az egyszínű, fekete hernyó sem. Nyár végén, ősszel, majd áttelelés után tavasszal elsősorban Prunus- és Ribes-féléken él; a köszmétén, a piros és fekete ribiszkén, ritkábban a szilván, kajszin, őszibarackon, gesztenyén, mogyorón, vörösgyűrűsomon és kecskerágón okoz kárt. Bábja fekete, potrohszelvényei sárgán gyűrűsek. Vesszőkre, gallyakra függesztve vagy máskor néhány szállal összehúzott levelek között az avarban találjuk. A hernyó sosem húzódik a földbe bábozódni. A hernyó telel át.