Már kevesen vagyunk azok, akik jártak a pestújhelyi „Lepke-Villá”-ban és a sok-sok kandúr, macska és cica között még megcsodálták „a Bezsilla gyűjteményt”. Kevesen vagyunk, akik lepkét cseréltek „a Bezsillával”, és rácsodálkozhattak a szocializmus vasfüggönye mögötti népi demokráciában egy olyan gyűjteményre, ami túlszárnyalt minden határt. Egyre kevesebben vannak, akik bizony sokszor a nyelvük hegyére is vették az öreg Bezsillát, és heccelődtek rajta, hogy „a lepkekirály” - mert a maga módján, irigyelnivalóan tényleg királyként élt. És még kevesebben vannak, akiknek „a Bezsilla” inkább Laci bácsi volt, aki megajándékozta őket bizalmával, tanítgatta őket a maga ugyancsak nem mindennapi módján.
Híres kolleckciója a magángyűjtemények szomorú sorsára jutott. Halála után a példányok idegen kézbe kerültek, és most mások lepkés dobozait díszítik. Vagy egyszerűen elkallódtak. Ami a hajdan híres gyűjteményből megmaradt, azt nagyobbik lánya, Borbála nagy kegyelettel őrizte és őrzi ma is. De nemcsak a lepkéket, hanem édesapja, a „Lepkekirály” emlékét is, és vele együtt a családét, akinek élete éjjel és nappal csak az állatok körül forgott.
A XV. kerület önkormányzata harminc évvel Bezsilla László (1903-1983) halála után gazdagon illusztrált emlékkönyvet adott ki, amit Bezsilla Borbála írt. Ebből mi lepkészek sok mindent megtudhatunk édesapjáról, aki így már nemcsak a lepkész anekdoták „Bezsillája”, hanem a fönnmaradt dokumentumok és korabeli újságcikkek alapján is bizonyítottan a múlt század egyik jelentős lepkész egyénisége volt. Betekinthetünk a Bezsilla család történetébe, a nagyszerű magánmúzeum is megjelenik előttünk, és bizony fölfedezzük, hogy Laci bácsi még a tudományt is művelte. Többek között kísérleteket végzett lepkéken és kereste a módját, hogyan lehet a szárnyak színezetét és rajzolatát megváltoztatni. A kinevelt lepkepéldányokat leírta, az eltéréseket elemezte és az alkalmazott módszereket is bemutatta. Különös figyelemmel kísérte a szabadban előforduló lepkevariánsokat is. Számos érdekes példányt adományozott a Magyar Természettudományi Múzeumnak.
A közel száz színes oldalon gazdag képanyag teszi a lepkészetben nem járatos olvasó számára is valóságossá a Lepkekirály kalandos életét. Ezen a regényen keresztül elevenedik meg előttünk a letűnt XX század: színészek és költők, katonatisztek és igazgató urak, elvtársak és bajtársak, politikusok és nyárspolgárok, vadásztársak és lepkészbarátok népesítik be a legszínpompázatosabb és legnagyobb lepkékkel is gazdagon illusztrált lapokat. Bezsilla Lászlót a természet és az emberek szeretete segítette abban, hogy megvalósítsa azt, amit Borbála lánya szerint olyan sokszor hangoztatott: "A XX. században a II. világháború után a legnagyobb kaland megmaradni ott, ahol születtünk.".
Az ötszáz példányban megjelent könyv a XV. kerületi önkormányzattól szerezhető be.
Bálint Zsolt és Katona Gergely
Forrás: http://lepkeskonyvek.blog.hu
|
